A Parajdi Sóbányában a turisták által látogatott asztmáskezelő szint alatt,- közel háromszáztíz méter mélyen - a nap huszonnégy órájában zajlik a folyamatos só kitermelés.
Az egymás alatt elhelyezkedő szintek gigászi méretűek a maguk tizenkét méteres belmagasságával, húsz méteres szélességével és kétszáz méteres hosszúságával – egész városnyi terület található már a föld alatt. A bányászok napi négy műszakban dolgoznak itt, hat óra alatt egy műszak kétszázötven-háromszáz tonna sót termel ki. Általában robbantással bányásznak, a leomlott sót teherautóra pakolják, majd egy hatalmas rácsra ürítik. Ez a legkeményebb munka: a nagy tömböket vasbottal, fúróval kisebb darabokra verik szét, ami átfér a rácson. A só a liftaknába hull, onnan a felvonóba kerül, amely a felszín közelébe viszi. Onnan teherautók viszik majd malomba, ahol megőrlik és útszóró só lesz belőle.
A helyiek másra is használják az itt bányászott és kellőképen megszitált sót: otthoni ételízesítésre.
Régen a teherautókat a felszínen szétvágták akkora darabokra, amekkora befért a lift aknájába, majd a föld alatt ismét összehegesztették őket. Ma már kiépített utak biztosítják a föld alatt a közlekedést a különböző szintek között.