Szép Ottó pásztorfiú Erdélyben ( Románia ) egy kis faluban, Alsósófalván Szüleivel és testvéreivel minden tavasszal a falu körüli hegyek egyikén felépített esztenára (ideiglenes szálláshely) költözik ki, hogy egészen a tél beálltáig ott éljék mindennapjaikat, a faluban rájuk bízott több száz juhval és kecskével.Ottó ebbe nőtt bele. Az esztenáról naponta járt le gyalog a majdnem 10 km-re lévő iskolába, tanítás után pedig sietett vissza, hogy segítsen a napi feladatokban. Kisgyerekként leginkább a vízhordás és a kenyér beszerzése volt rábízva, de néha már ekkor is segített a szüleinek a fejésben. Ottó 13-14 évesen már állatokat hajtott a legelőre.Az esztenán nincs áram, vízet is csak a környező források adnak, így a család nagyon szerény körülmények között él. Azt mondják, a tavaszi és nyári hónapok könnyebbek, az állatok is termékenyebbek, több tejet adnak, de a hideg, csípős ősz beköszöntével a napi feladatok mind nehezebbé válnak, és az esztenán töltött fagyos éjszakák is egyre elviselhetetlenebbek. Ottó és testvérei ekkor már a faluban lévő kis házukban töltik az éjszakát, de a szülők egy faládában (kaliba) kénytelen az állatok mellett aludni. Bár ilyenkor már ők is jóval közelebb húzódnak a faluhoz.A szegényes körülmények és az időjárás mellett egyre nagyobb problémát jelent az évről évre növekvő medveállomány is. A vadállatok nemcsak Ottóék, hanem más környékbeli pásztorok állataira is rátámadnak, súlyos károkat okozva.Ottó idén lett 18 éves. Az általános iskola befejezése után nem tanult tovább. Pásztoridényben szüleinek segít, a téli hónapokban pedig más gazdákhoz szegődik el dolgozni. Bár az egész életét az állatok mellett töltötte, azt tervezi, hogy felhagy a pásztorkodóssal. A jövőben lovakat szeretne tartani és földet művelni.